Interjú egy német lánnyal, Valerivel

- Miért pont Magyarországot választottad?

- Nem pont Magyarországot választottam, hanem azt gondoltam, hogy minden országban biztos egy jó AFS évet lehet eltölteni. Sok országot jelöltem meg, és az AFS azt mondta, hogy Magyarországba lehet jönni.

- Mit hallottál Magyarországról és a magyarokról, mielőtt idejöttél?

- Nem hallottam olyan sokat. Például azt hallottam, hogy Budapest a főváros, és hogy nem nagyon nagy ez az ország. És hogy sokan gulyást esznek, és paprikát, na meg pálinkát isznak.

- Ehhez képest szerinted milyenek vagyunk, milyenek a magyar emberek?

- Szerintem kedvesek. De itt is így van, hogy nem mindenki pontosan ugyan olyan, de szerintem kedvesek.

- Mi volt az első benyomásod az érkezés után?

- Hogy hú, itt magyarul beszélnek, ez tényleg egy nyelv, ezt beszélik J . És akkor azt gondoltam, hogy hú. Mindenki nagyon vidám volt, és ez tetszett nekem

- Mikor volt először honvágyad, és hogyan kezelted?

- Szerintem az első héten valamikor. De azt gondoltam, hogy jó, most nem lehet hazamenni, most itt van ez az év, és biztos jó lesz.

- Milyenek voltak az ünnepek?

- Például a Húsvét, az nagyon tetszett nekem, mert teljesen más volt, mint otthon. Jöttek locsolni, meg hímes tojás, nagyon szép volt.

- És a Karácsony?

- Hát igen, a Karácsony az nem volt olyan nagyon jó, mert akkor még az első családommal voltam, és nem volt annyira jó, mert nem tudtam magyarul beszélni és nem értettem semmit, csak ott ültem és nem csináltam semmit, nagyon unalmas volt.

- Mit fogsz mesélni Magyarországról és a magyarokról, amikor hazamész?

- Hogy kedvesek a magyarok és Magyarország nagyon szép és nagyon tetszett nekem. Hogy milyen az étel, arról is fogok mesélni, hogy mit ettek, és hogy milyen sokat ettek J . Hogy nagyon kedvesek és vidámak vagytok.

- Voltak-e problémáid, hogyan kezelted ezeket, hogyan oldottad meg őket?

- Szerintem minden AFS diáknak vannak problémái, például hogy először nem ért semmit. De én sokszor gondolkoztam, hogy mit lehetne csinálni, és akkor beszéltem valakivel, egy AFS diákkal, vagy egy önkéntessel, és akkor nem volt már olyan nagy baj.

- Hogy oldottad meg, amikor jöttél, hogy mit hozol magaddal, volt valami probléma a csomagolással?

- Hú, hát igen. De azt gondoltam, hogy inkább nem viszek olyan sok ruhát, inkább veszek itt, mert itt úgy is más a divat, mint Németországban.

- Milyenek a németek? Mennyivel másabbak, mint a magyarok?

- Hát, a német családom egy kicsit más, de Magyarországon is, és minden hol úgy van, hogy minden ember más, szóval nem lehet azt mondani, hogy a német családok ilyenek, a magyar családok meg olyanok. De azért Németországban is kedvesek az emberek. Csak egy kicsit hidegebb van.

- Vissza fogsz még jönni Magyarországra?

- Biztosan. Remélem sokszor. De az biztos, hogy valamikor Törökországba is el fogok menni a barátnőmhöz, meg Thaiföldre, de lehet, hogy Olaszországba megyek vagy Kolumbiába.

- Sok városba látogattatok el Magyarországon. Melyik tetszett a legjobban?

- Egerben voltam, és az egy nagyon szép város, de Debrecen is szép, vagy Szeged, Győr, mind nagyon szép.

- Sok programot szerveztek?

- Hát, így a végére igen, de az elején, olyan szeptember, október környékén mindenki nagyon unatkozott, nem ismertük egymást, nem tudtuk, hogy mit lehet itt csinálni. De így a végére már nagyon sok minden van, megyünk bulizni, jól érezzük magyarokat.

- Amikor idejöttél, azt mondtad, semmit sem tudtál magyarul. Ahhoz képest most nagyon szépen beszélsz. Hogy kezdtél el magyarul beszélni?

- Hát először a családommal csak angolul és németül beszéltünk, az nagyon rossz volt. Kértem őket, hogy beszéljenek magyarul is, azt mondták, hogyha majd jobban beszélem a nyelvet, bár ezt nem értem, hogy miért, na mindegy. De egyszer egy héten volt magyar óra, ott sokat tanultunk, és volt egy könyvem, abból is tanultam. De amikor családot cseréltem, akkor sokat beszéltem az anyukámmal magyarul, és az jó volt. És akkor mentünk nyelvvizsgázni is. Sokat tanultunk.

- Nehéz a magyar nyelv?

- Igen. Mostmár nem annyira nehéz, de először nem tudtam, hogy mi melyik szó. Először tanultunk magyar szavakat, de amikor figyeltem, akkor nem tudtam kivenni, hogy melyik szó. Például van az a szó, hogy iskola. És amikor valaki azt mondta, hogy iskolába, akkor nem értettem, nem tudtam, hogy benne van az iskola szó, érted? De szerintem a német nyelv az könnyebb. Mondjuk nem tudom, én nem tanultam németetJ .

- Milyen volt a beilleszkedés? Könnyű volt?

- Nem. Először a Deák Ferenc iskolába jártam, és ott senki sem tudott jól angolul, németül meg főleg, én meg magyarul nem tudtam, szóval nehéz volt magam megértetni. Kérdeztem angolul, hogy hazamehetek, és akkor senki sem értette, elmutogattam, de még akkor se. Ez nagyon nehéz volt. De a mostani iskolámban, a Ciszterciben, ott már tudtak angolul, egy kicsit németül, ott mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Segítettek a magyar háziban. Tudtam velük magyarul beszélni, nagyon kedvesek voltak, mindenki szívesen segített.

- Hogy szoktad tartani a szüleiddel a kapcsolatot?

- Hát, egy hónapban egyszer szoktam őket hívni, mert csak egyszer engedte az előző családom. Eleinte minden nap írtam anyukámnak e-mailt, mert muszáj volt valakivel beszélnem, de ő csak egy héten egyszer írt vissza, én meg kb. ötször írtam neki. De amikor családot cseréltem, és a Kugler Timiékhez kerültem, azóta olyan boldog vagyok, hogy alig írok nekik. Anyukám meg minden héten akar beszélni velem, de én meg nem annyira, mert jól érzem magam. Aztán írtam nekik, hogy ne haragudjanak, hogy keveset írok. A tesóm meg írja, hogy már csak két hét, én meg mondtam, hogy az nagyon rossz, de ő azt mondta, hogy nem rossz, az jó. De szerintem rossz, mert nagyon szeretek itt lenni, és az is jó, hogy itt három nyelven beszélhetek, nemcsak németül, hanem magyarul és angolul is, otthon meg majd csak németül, és az majd milyen unalmas lesz.

- Várod már, hogy hazamenj?

-Nem. Az az igazság, hogy az AFS élet nagyon jó, de otthon is jó, szóval nem tudom eldönteni, hogy haza akarok menni vagy nem. De az biztos hogyha hazamegyek, akarok még egy évet külföldön tanulni, még egy nyelvet, mert nagyon jó három nyelven beszélni, és az nem unalmas. És az is hiányozni fog, hogy itt nagyon sok nyelvet nem értek, szóval mindig van valaki, aki spanyolul vagy kínaiul beszél, de Németországban csak a német.

- És mit fogsz kezdeni a magyar nyelvvel?

- Hát, nem tudom. Ott kint is, Németországban mindenki azt kérdezte, hogy mit csinálok a magyarral, az olyan nyelv, amit senki sem beszél, én meg mondtam, hogy szép nyelv szerintemJ .

- Jobb lett az angolod is?

- Szerintem nem. Hát kb. novemberig mindent angolul csináltam, az iskolába is angolul beszéltem, a családommal is. Az AFS diákokkal is angolul beszéltem, angol könyveket olvastam, a naplómat is angolul írtam, és így elkezdtem egy kicsit angolul gondolkodni. Aztán elkezdtem magyarul beszélni, az angolom pedig háttérbe szorult, így rosszabb lett az angolom, szerintem.

- A többi cserediákkal már magyarul beszélsz?

- Hát, nem annyira. Amikor találkozunk, akkor mindenki azt mondja, hogy szia, hogy vagy, és akkor valaki azt mondja, hogy jól vagyok, but... és utána angolul. De az ilyen szia, meg köszi, meg szívesen, azt mindenki magyarul mondja.

- Milyen tanácsokat tudsz adni egy leendő cserediáknak?

- Azt, hogy nagyon nagyon fontos beszélni mindenkivel, a családdal, és akkor nincsen probléma, hogyha mindenről beszélsz, és elmondod, ha valami nem tetszik neked, vagy hogy neked nem jó. Tényleg, az nagyon fontos, hogy próbálj mindenkivel beszélni - most magyarul.

- Szerinted mi az év tanulsága?

Sokat tanultam itt: például magyarul. Megtanultam, hogy mit kell csinálni, amikor egyedül vagyok, mert sokat voltam egyedül. Például az iskolába mentem, és nem ismertem senkit, így mostmár tudom, hogy kell kezelni ezt is. Azért sok mindent tanultam egy év alatt.

-

Mészáros Brigitta, 2009.06.23.