Mielőtt Magyarországra jöttem volna, találkoztam egy ismerősömmel, aki már járt itt mint cserediák, valamint akkor Japánban is volt egy magyar cserediák akivel szintén sokat beszélgettünk az itteni életről. A japán ismerősöm pedig, aki már megjárta Magyarországot ő mesélte nekem, hogy a japán és a magyar nyelv hasonlítanak egymásra, sőt van olyan szó ami ugyanazt jelenti.

Elsősorban amit már az előző kérdésben is említettem, de sokan mondták még, hogy ha Magyarországon járok, Budapestet, mint a ,,Duna gyöngyét" látogassam meg és Budapest Pesti partján fekvő Parlamentről se feledkezzek meg, mert nagyon szép.

A magyarokról nem sok mindent hallottam, de a magyar lányok tényleg szépek. Mindezek mellett nagyon közvetlenek és sokszor vidámak.

Mikor megérkeztem, Magyarország óriási síkságként jelent meg előttem, nem igazán láttam még a hegységeket. Később feltűnt, hogy a lakóházak is nagyobb méretűek, mint Japánban. A magyarok többsége rögtön puszival fogadott, később pedig már öleléssel is. Ez számomra nagyon érdekes volt, ugyanis otthon ritkábbak az ölelések és az arcunk összeérintése is.

Az első honvágy nálam sokkal később jelentkezett, mint áltában a cserediákoknál az szokott jelentkezni. A megszokott október-február helyett én márciusban éreztem először honvágyat. Talán azért mert eddig az időszakig sok minden történt velem és nem volt időm az otthoniakra gondolni. Honvágyamat sok beszélgetéssel, több társasági élettel kezeltem.

Mikor elérkezett a karácsony kellemesen csalódtam, másnak képzeltem el az itteni karácsonyt. Érdekes volt számomra, hogy az ünnep itt három napig tart és, hogy végig a családdal töltjük mind a három napot. Japánban csak két napos az ünnep. Ebból az első napot az ismerőseinkkel, barátainkkal töltjük, a második napot pedig, mivel apukám születésnapja erre a napra esik, én a családommal töltöm. Otthon ünnepi ételnek amerikaias pulykát készítünk. Az itteni ünnepi ételnek számító töltött káposztát és halászlét nem éreztem annyira ünnepélyesnek, mert hétköznapi ebédnél is találkoztam már velük.

A húsvét és a március 15-e teljesen ismeretlen ünnepek voltak nekem, hiszen egyiket sem ünnepeljük Japánban. Húsvétkor nagyon tetszett a tojásfestés és a locsolkodás. Március 15-én pedig szépnek találtam, hogy mindenki kokárdát tűz a ruhájára.

Biztos, hogy mesélek a sok pusziról, ölelésről és arról, hogy a fiúk és a lányok nagyon közel vannak egymáshoz, még akkor is ha nem alkotnak egy párt. A magyar ételek zsírosak voltak nekem, biztosan érdekes lesz újra japán ételt enni. Ami tetszett, hogy hosszúak az iskolai szünetek, majdnem mindenkinek van fülbevalója, és a legtöbb magyarnak vékony a lába. Amit biztos, hogy említeni fogok az, hogy a magyar gyümölcsösökben több fajta gyümölcsöt egyszerre is termesztenek, ezzel ellentétben Japánban különböző területen csak egy fajta növényt termesztenek.

Először úgy gondoltam, hogy majd majd magától elmúlnak és vártam. Később rájöttem, hogy ez így nem megoldás. Ezután úgy gondoltam inkább elmondom problémáimat a tanáromnak, családomnak, hátha ők segíteni tudnak. Jól tettem, mert így bár lassan, de megoldódtak a problémák.

9.) Milyen tanácsot tudsz adni a leendő cserediákoknak?

Mosolyogj sokat, ne gondold azt, hogy mindent tudsz. Nem kell tökéletesnek lenned, és ha rosszul sikerült a napod, ne gondold azt, hogy rossz vagy.

Előfordulhat, hogy úgy érzed több rossz napod lesz külföldön, mint a saját otthonodban.

Sok van (mosolyog). Első, hogy érdemes cserediáknak lenni és tanulni az általam választott nyelvet. Második, hogy ezalatt az egy év alatt magabiztossá váltam. Első hónapokban kevésbé szerettem magam, tele voltam problémákkal. Úgy éreztem kevés barátom van. Egy év alatt sikerült leküzdenem a problémákat és sok barátot szereztem magamnak. Ezért érzem magam magabiztosnak.

Sánta Judit