Sok országot megfontoltam, megnéztem, hogy mégis melyik lenne nekem a legjobb. Először Németországba akartam menni, hogy gyakoroljam a nyelvet. Ekkor figyeltem fel jobban erre a piciny országra, amiről talán mi magyarok - de az is lehet, hogy csak én - nem nagyon tudunk semmit. Ott az Uniós parlament meg az ENSZ, de egyébként kik is a Belgák? Még a nyelvüket se ismertem. Így életem legnagyobb kalandjává vált az utazás.
      Ahogyan mindenki aki megélte ezt az évet, én is zavarban vagyok, hogy hol is kezdjem. Talán a leghasznosabb ha egy-két élményt, benyomást írok le és nem az egész évem hisz akkor isten tudja hány oldalt írhatnék, akár csak magukról a körzettársaimról. :) Már csak azért is, mert egy önkéntes mielőtt kimentem, azt javasolta írjunk naplót, hogy újra átélhessük az évünk egy-egy pillanatát. Ezért a tanácsért életem végégig hálás leszek!
      Tudni kell rólam hogyan szereztem családot, na az volt a legjobb része a dolgoknak! Két hónappal a kiutazásom előtt felhívott az AFS, hogy volna egy meleg pár aki fogadna... Szegény szüleim! Végülis ezt az ajánlatot visszautasítottam, nem kis fejtörést okozva ezzel a kinti AFS-nek. Ezt bizonyítja a tény, hogy a következő családomat a kiutazásom előtt két héttel kaptam. Nagyon örültem, hogy lesz hova mennem...
Murphy viszont sosem alszik! Természetesen a kint tartózkodásom 2. (második) napján egy önkéntes kis papír darabot nyomott a kezembe a következő megjegyzés keretében: "- Ők az új családod! Itt egy telefonszám, ha gondolod hívd fel őket!" Nos, én ekkor még elég gyenge voltam angolból. Kábé annyira mint a srác idegrendszere, mert nem akartam elhinni amit mond, úgyhogy vagy százszor elmondattam vele, nehogy valamit félre értsek. De mégis jól értettem! Ott álltam egyedül legalább 100 alig ismert diák és 30 önkéntes között egy új családdal a kezemben akikről azt se tudtam hol laknak, nem hogy hogy néznek ki?!
"Ez a család csak ideiglenes" mondták. Hej de jó gondoltam! Még alig egy hete vagyok csak Belgiumban de már a 4. családom van a láthatáron, ez tuti rekord ennyi idő alatt! Végülis nem sikerült új családot találni, úgyhogy maradhattam 2 hónapot. Aztán fél évet. Végül ott maradhattam és egy nagyon kedves családot ismerhettem meg!
Amit még elszoktam mondani az az, hogy nem szeretem a halat. Sőt, utálom! A családom viszont szerette. Elfogadták, hogy nincs hal egy évig vagy legalábbis nekem mást adnak, de valahogy a vizi dögöket mégse tudtam megkerülni. Egy reggel a tenger melletti lakásukban arra ébredtem, hogy a fogadó apukám zörög valamivel. A konyhában állt, szokásos fehér köténykéjében és egy nagy lábast rázott erőteljesen. Azt mondta az az ebéd, meglepetés fogás, külön miattam készíti. Hát én úgy meghatódtam, hogy elfelejtettem megkérdezni, mi is az. Később megtudtam...
Bár a mosoly az arcomra ragadt a fogadó szüleim máig tisztán emlékeznek az arcomra amikor megláttam a lábasban található 4 kiló kagylót! "- Ez nem hal! Ezt megeheted! Ez mosselen!" mondták. Na mondom van esetleg száraz kenyér meg vaj? Persze nem volt... Akkor már két hete voltam náluk. Ismertek annyira, hogy képes vagyok bármit megenni amit elém tesznek, de csak ha nincs más. Így hát csak egy kis hasáb burgonya (amit szigorúan a belgák találtak fel és csak ők tudják a helyes készítési módot), saláta, majonéz (amit ugyancsak a belgák találtak fel) meg a négy kiló kagyló volt az egész házban! Kerülő út nem lévén neki estem. Ma már úgy imádom azt a kagylót, hogy az "utolsó vacsorám" is ez a menü volt és biztos vagyok benne, hogy a kinti anyukám ezzel fogad majd, amikor legközelebb meglátogatom őket.
      Most így e beszámoló közepén veszem csak észre, hogy egyfolytában azt mondom "belgák". Pedig hát a belga nép, nem is létezik! Nagyon kevés belga él a világon. Belgium két részből áll, Flandria és Wallónia. Északon élnek a holland ajkú flamandok míg délen a francia wallonok. E két nép a törtenelem során sokszor gáncsolta el egymást. Így fordulhatott elő, hogy kint létem alatt a híradó igen fontos eseményről számolt be: "- A mai nap alkalmával a Flamand közösség napirendre kívánta venni Belgium szétválását!" Teljesen izgalomba kerültem, hogy ebben a történelmi pillanatban én pont ott leszek amikor megalakul a két új állam és fú és wá! Rohantam is egyből fogadó apukámhoz a nagy hírrel aki csak ennyit mondott: "- Ezt évente felvetik, ne is foglalkozz vele." "-Szóval ez valami hobby féle?" - kérdeztem én. "-Olyasmi..." - jött a válasz, és valóban! Az év folymán még kétszer hallottam ezt a hírt... Egy igazi belgáról hallottam csak történetet, akinek a történetét meg is osztanám. Leginkább azért mert magyar kötődése van a dolognak. Történt ugyanis, hogy Magyarországról egy család felkerekedett és kiment Belgiumba. A szülők magyarok voltak, de a kint született fiuk belga állampolgár lett. Mikor kitört az I. világháború őt is behívták. Az ország viszont két nyelvű így mikor felsorakoztak a laktanya udvarán a kiképzők első parancsa ez volt: "-Flamandok jobbra, Wallonok balra!" Mivel ő egyik se volt, a tömeg szétválását követően csak ennyit kérdezett: "- És a belgák hova álljanak...?" Hát igen. Ő volt azon kevés belgák egyike aki harcolt Belgiumért.
      Belgium egyik legfontosabb jellemzője mégis a SÖR!!!! Sör imádók figyelem, ez itt az élő Kánaán: 450 fajta KÜLÖNBÖZŐ izű sörük van hivatalosan. De szinte minden kisebb településen talál a szakavatott ember egy-két kisebb sörfőzdét, ami csak a település számára árusít. Én ez alatt az egy év alatt körzettársaimmal egyetemben, belemerültem a sörök világába! 105 fajta sört +3 kisvárosi sört sikerült megkóstolnom és bizony mind megkülönböztethető. A sört egyébként a papok kezdték el készíteni, mert régen a szennyvizet a patakokba, folyókba vezették így az mérgező lett. De ha megfőzték kitisztul, így a lett a belga sör, valahogy úgy mint a búza+csokiból valami kaja féle, csak ez jobb! Azóta már sok száz év eltelt de a sör megmaradt. Hála az Istennek! :))))))
      Végezetül pedig talán csak annyit, hogy Belgium a világ egy eldugott kis kincses ládája igen erős lakattal. Nehéz megtalálni a módját, hogy a benne rejlő dolgokat megleljük, de hogy már maga a külseje is csodás, ahhoz nem fér kétség! Megszerettem ezt piciny országot és maga a nyelv is közel került a szívemhez. Átadnám középiskolai angol tanárom holland csajozós szövegét és ezzel zárnám soraimat: "Rembrant makte in deze tijd meer dann hondert schilderijn!"
Akire nem figyelnek fel egy ilyen mondat után a nők, az bizonyára a liberális ország "hátul" ütőjébe botlott, azaz egy melegbárba... :))))))))