Az én Dániám-Moldoványi Kinga cserediákunk beszámolója

Karesz  2010.11.16. 19:13

Az én Dániám

(1 héttel később...)

Az AFS kiválasztási táborában annyit tudtam Dániáról, hogy fővárosa Koppenhága, és Németországgal határos, plusz dánul beszélnek. Két hét múlva kaptam egy levelet, amiben értesítettek, hogy gratulálnak, Dániába megyek. 2005. július 22. 16:40-kor indult a gépem Koppenhágába. Így kezdődött az a kaland, ami megváltoztatta az életemet.

Ha országinformációt akarsz olvasni, akkor inkább google: Dánia. Itt nem erról lesz szó. Amikor megkérdeznek arról, hogy na de mégis milyen Dánia, a válaszom az, hogy lapos. A legmagasabb pontja 172m magas, szóval hiába Skandináv ország, síelni nem fogsz ott, az biztos. Na de akkor milyenek a dánok? Szőkék és vörösek! Persze, és mindenkit Olsennek, Sørensennek vagy legalábbis valamilyen sen-nek hívnak. Úristen, ez meg milyen betű? Ez az ö betű, nem kell tőle félni. Dánia gyönyörű, dán illatú, dán levegőjű, dánosan beszélnek angolul, dánosan szemlélnek, dánosan dánok. Na jó, de mégis mi ugrik be, ha azt mondom: Dánia? Lego, Tuborg, Carlsberg, Andersen, JYSK, Aqua, Safri Duo, félsziget, ami egy pipázó arcra hasonlít.(Most keress egy térképet gyorsan!:)), kézilabda, foci.

Az első élményem az AFS fogadótábor volt, ahol rájöttem, hogy Úristen, ekkora a világ? Ennyi sokféle ember van? Micsoda, te honnan jöttél? Dominikai Köztársaság? Olaszország? Kenya? Brazília?? Tök jó, képzeld amúgy capoeriazok, le tudnál fordítani nekem angolra pár portugál dalszöveget? Komolyan capoeriázol?? Figyelj, akkor az országpromónál majd játssz velünk,jó? Így történt, hogy a legjóképűbb (brazil) srác odajött hozzám a tömegben, miközben mindenki figyelt, és kihúzott, hogy szerepeljek a brazilokkal.

Második élmény a fogadócsaládom, akik 500km-t utaztak Koppenhágáig, hogy ők maguk vigyenek haza. De előtte 00:30-ig Tivoliztunk. Az első pillanattól kezdve családtagként kezeltek, és segítőkészek voltak. Anya tanárnő, apa pedig a környék 30km-es körzetében felelt a vízellátásért, egyébként a vízműveknél dolgozott. Igen, anya és apa, illetve pontosabban mor és far. 4 testvérem van, 1 lakott otthon, aki 1évvel fiatalabb nálam. Egy szigeten laktam(Mors), azon belül pedig egy 200 fős faluban.

Harmadik élmény a gimnázium. 2 osztályom volt, mert félévkor váltottam. 8 év általános után választhatsz, hogy egyből gimibe mész-e, vagy pedig egy bentlakásos iskolába egy vagy két évre, ami valamire specializálódik, így vagy zenét, vagy gimnasztikát vagy teszem azt, barkácsolást tanulsz magasabb fokon. Aztán jön 3 év gimi. Ahova én jártam, a sziget fővárosában (Nykøbing,M) volt. Rájöttem, hogy a dán oktatás teljesen gyakorlatias, minden kísérletet te csinálsz, mikroszkópozol, képeket néztek, beszéltek róla, hogy hogyan alkalmazhatóak a tanultak a mindennapi életben. Ha zenéről volt szó, akkor a zeneterem a következőképp nézett ki: versenyzongora, 2 basszusgitár, 3 elektromos gitár, 3klasszikus gitár, szaxofon, dobfelszerelés, konga, csörgők, amit akartál szinte. Nem klasszikus zenét tanítottak, hanem könnyűzenével oktattak. De projektmunkában, szigorúan! Ugyanis tavasszal koncert volt, ezért minden évfolyamcsoportnak készülnie kellett.(Nem az osztályoddal tanulsz készségtárgyakat, hanem te választod meg, hogy mit és milyen szinten szeretnél). Ha nem tudtál hangszeren játszani, de basszusgitározni szerettél volna, akkor a kezedbe adták, és megtanítottak rá. J Volt egyébként egy Con Fuoco nevű kórusunk is, amivel 1 hetet turnéztunk Szlovéniában. J

Havonta egyszer, péntekenként pedig a “pénteki kávézás” alatt a tanárokkal együtt lehettél, beszélgettek, közvetlen viszony alakult ki. Ja, és tegeződtök! Vizsgára pedig beviheted a saját jegyzeted, mert az a teória, hogy legyél tisztában a dolgokkal kb 75-80%-ig, de ha nem tudsz mindent, legalább azt tudd, hogy hol kell utána nézni.

Negyedik élmény a karácsony: Láttál már embereket a karácsonyfa körül énekelve körbe-körbe rohangálni? Nem? És láttál már éneklő embereket a házuk körül rohangálni? Nem? És szeretnél? Akkor irány Dánia! Nekik mindenre van valami daluk, még arra is, ha épp megjött a tavasz, vagy már 2hete itt van és már egyre több madár csicsereg. Utána átadjuk egymásnak az ajándékokat. Előtte pedig baromi finom kajákat eszünk!

Ötödik élmény a születésnap. Ismered azt az érzést, mikor egy dán család beront a szobádba hajnalban, miközben te még békésen szunyókálsz, és dán papírzászlókat lobogtatnak a fejedbe, és mosolyogva éneklik, hogy I dag er det Kingas fødselsdag, HURRA HURRA HURRA, majd reggeli közben odaadják az ajándékokat? Képzeld, Dániában ez így zajlik! Délután pedig átjön pár barátod, és közösen elvágjátok a téged formázó tortának a nyakát, közben pedig síkítotok. Aztán az már mellékes információ, hogy a cserediák barátaid a 18. születésnapi bulidra mivel lepnek megJ Mindezt persze abban a sörsátorban, ami csak úgy otthon elfekvőben van a családodnak.

Ez csak az első fél évem volt, de így is túl hosszúra sikeredett a leírás, úgyhogy további információkért keress meg bátran!:) A végére csak annyit, hogy amikor eljöttem, a búcsúajándékom a családomtól egy névreszóló kulcstartó volt, a lakáskulccsal, és azt mondták, hogy bármikor nyitva áll az ajtó. Életem legszebb éve volt. 180fokos fordulatot hozott. Amikor kimentem, fogorvos akartam lenni, most nemzetközi tanulmányokat tanulok, és a Külügyminisztériumba kaptam egy 7 hónapos munkaviszonyt, kvázi csak azért, mert tudok egy kis európai nyelvet. Megtanultam küzdeni, és nem menekülni a problémák elől, megtanultam csapatjátékos lenni, megértettem, mi az, hogy kulturális nyitottság, megismertem a gyengeségeim és erősségeim, rengeteg külföldi barátra tettem szert, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és él a mondás, hogy az én házam a te házad. Van egy második családom, idén lettem háromszoros dán nagynéni, és minden évben visszalátogatok. Csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm AFS.