Az én interjú alanyom Warunee Kaewpiboon thaiföldi, aki egy évig cserediák volt Magyarországon, meg az én testvérem. Ezekről, a tapasztalatokról kérdeztem őt.

Miért pont Magyarországot választottad?

Nem ezt választottam, vagyis ezt választottam, de nem elsőnek. Főként Európa érdekelt és ide akartam jönni. Igazából az egyik barátom volt itt és mesélte, hogy nagyon jól érezte magát és mondta, hogy inkább Magyarországot válasszam.
Mit hallottál Magyarországról és a magyarokról, mielőtt idejöttél?

Nem sokat, de tudtam, hogy a fővárosa Budapest, és ez a nyelv a legnehezebb a világon. Meg hogy itt 43 fok volt a legmelegebb, tavaly előtt. Tudom, hogy sok híres ember élt itt sok mindent találtak fel, és azt gondoltam, hogy ugyan olyanok, mint az európai emberek.
Ehhez képest szerinte milyenek vagyunk?

Úgy gondolom, nagyon szorgalmasak vagytok, tehát aki nagyon okos annak sikerül kimenni külföldre, ezért sokan kimennek egy másik országba. Valamint nagyon barátságosak vagytok, ha külföldivel találkoztok, mindig segítetek, és nagyon nyitottak vagytok.
Mi volt az első benyomásod az érkezés után?

Pozitív volt és kíváncsi voltam, mert nem értettem, hogy mit beszélnek. Ja és nagyon ízlett az itteni kaja.
Mikor volt először honvágya, hogyan kezelted?

Egyszer, amikor elmentünk a családdal Kerekegyházára, egy hétvégére akkor, mert a helyszín nagyon hasonlított arra, amikor Thaiföldön a családommal mentünk közös nyaralásra. Először egyedül sírtam, de amikor a testvérem észrevette, akkor megkérdezte, hogy mi a baj és neki is elsírtam és utána már sokkal jobban éreztem magam.
Milyenek voltak az ünnepek?

Nagyon másmilyen, mint otthon és nagyon élveztem. Az iskolában is nagyon érdekes volt, mert ha ünnep van, akkor fehér inget és fekete szoknyát kell felvenni és mindenki ugyanolyanban van. A kedvencem a karácsony volt, mert Thaiföldön ilyen nincs, és éreztem, hogy ez a legnagyobb ünnep. Mindenki nagyon boldog és az egész ország fel van díszítve nagyon szépen.
Mit fogsz mesélni Magyarországról és a magyarokról, amikor hazamész?

Először biztos, hogy arról fogok mesélni, hogy éreztem itt magam. Például a családomról azt fogom mondani, hogy amikor itt voltam akkor nem azt éreztem, hogy idegeneknél vagyok. Hanem olyan volt mintha a saját családom lenne. Magyarországon a főváros tetszett szinte a legjobban, mert jártam más országokban és láttam más fővárosokat, de szerintem Budapest épületei a legszebbek. Nagyon ízlik nekem a magyar kaja, mert különleges és nagyon könnyű elkészíteni, nem kell sokat főzni és finom.
Voltak-e problémáid, hogyan kezelted ezeket, hogyan oldottad meg őket?

Előbb átgondoltam, a problémát és utána, ha meg tudtam oldani, akkor semmi gond, de ha nem, akkor a családomnak elmondtam és ők mindig segítettek és jó tanácsokat adtak. Szerintem, ha van probléma, akkor kell valaki, akiben meg tudok bízni. Szerintem az idő oldja meg a problémákat.
Milyen tanácsokat tudsz adni egy leendő cserediáknak?

Sok mindent. először szerintem a beszélgetés a legfontosabb, után szerintem a családdal legyen sokat, mert ők tudnak a legtöbbet segíteni például a honvágyban. Fontos még, hogy megismerd és megtanuld a kultúrát, és fontos, hogy sok mindent tudjál a saját országodról, mert biztos, hogy kérdezni fognak róla. Mindent ki kell próbálni.
Szerinted mi az év tanulsága?

Sok új tapasztalatom volt, szerintem felnőttem, de nem, csak mert tizennyolc éves lettem az év folyamán, hanem a gondolkodásom is megváltozott. Először mindig egy kicsit féltem az emberektől, de itt megtanultam, hogy nem kell félni, és amikor beszélgetünk új és új élményben lesz részem. Rengeteg dolgot kipróbáltam olyat is, amiről tudom, hogy ha otthon a saját országomban lettem volna, nem próbálom ki (például: ejtőernyőztem).

Nem volt szokatlan az időjárás?

Szokatlan volt, például Thaiföldön sose volt hó és mindig melegem van otthon ezért nagyon furcsa volt itt.

Sok barátot szereztél kinn?

Szerintem itt ebben az egy évben többet szerezem, mint Thaiföldön, mert otthon az iskolában csak azok köszönnek egymásnak, akik ismerik egymást, de itt ebben az iskolában ahova jártam, ha az iskolán kívül találkoztunk az utcán köszönünk egymásnak és mindig mosolyog.

Készítette:

Halas Petra