Antonio Molinari /Olaszország/
Rosta Dávid 2008.06.19. 19:57
2007-2008- as évben volt cserediák Sárkeresztesen
Antonio Molinari
Olaszország
Miért magyarországot választottad?
Nyertem egy ösztöndíjat amivel utazhattam Magyarországra és mesélték, hogy nehéz a magyar nyelv ezért egy kihívás is volt számomra.
Mit hallottál Magyarországról és a magyar emberekről mielőtt idejöttél?
Azt mondták, a magyar emberek sokat isznak és szépek a magyar lányok.
Mi volt az első benyomásod az érkezés után?
Nem tudtam kimondani, hogy Székesfehérvár és akokr jöttem rá, hogy tényleg nehéz ez a nyelv.
Könnyen megbarátkoztál a családoddal?
Igen, nagyon könnyen.
Mikor volt először honvágyad?
Nem volt honvágyam. Mindig csináltam valamit és elfoglaltam magam.
Milyenek voltak az ünnepek?
Olaszországba Január 6.-án is kapunk ajándékot mert akkor jön a ’mikulás felesége’. Itt névnap és születésnap volt.
Voltak problémáid az év során?
Nem voltak.
Mi az ami itt nagyon más egy olasz embernek?
Mások az ételek. Itt falun laktam otthon pedig nagyvárosba és furcsa volt, hogy 10:40 kor megy az utolsó busz otthon pedig éjjel 1 kor mentünk bulizni.
Mit tanácsolnál egy cserediáknak aki Olaszországba megy?
Kevesebb a tolerancia. Nagyon sokat fog hízni és minden sokkal drágább mint itt szóval nagyon figyeljen a zsebpénzére.
Milyenek a magyar lányok?
Nagyon Szépek!!!!
Milyenek a magyar ételek?
Nagyon finomak. A gulyás a kedvencem.
Mi volt a legkedvesebb élményed itt magyarországon?
A szilveszteri buli nagyon jó volt, nagyon élveztem.Ezenkívül érdekesség volt a tejföl mivel Olaszországba nincs, és a pálinka, meg persze a szép lányok.
Mit fogsz mesélni Magyarországról és a magyarokról amikor hazamész?
Azt, hogy nagyon jó és mindeképpen visszaszeretnék menni.
Mit tudnál tanácsolni egy cserediáknak aki Magyarországra jön?
Jól fogja érezni magát. Ne igyon sokat. Beszéljen sokat magyarul mindenkivel. Legyen sokat a barátaival.
Mi az év tanulsága a számodra?
„Ha az élet nem fenékig tejfel, de nagyon szép is. soha nem kell szomorúnak lenni, de ha baj van erősnek kell lenni.”
|