Ilaria Sommaruga

• Szia Ili! Első kérésem az lenne, hogy röviden mondd el, ki vagy, honnan jöttél!
• Ilaria Sommaruga-nak hívnak, Olaszország északi részéről jöttem Magyarországra.
• Amikor arról döntöttél, hogy melyik országban tölts el egy évet, miért Magyarországot választottad?
• Ennek érdekes története van. Először Finnországba szerettem volna menni 6 hónapra. Azonban a finn helyek foglaltak voltak, így felajánlották nekem Chile-t. Az apukám nem szerette volna, hogy a világ másik végére kerüljek, így esett a választásom Magyarországra. Utólag értékelve nagyon örülök neki, hogy ide jöttem.
• Otthon miket hallottál a magyarokról? Léteznek sztereotípiák rólunk Olaszországban?
• Kicsi korom óta szerettem volna meglátogatni az országot, ahol Sissy hercegnő uralkodott. Az országról csak annyit hallottam, hogy gyönyörű Budapest. Az emberekről meséltek nekem, és ahogy tapasztaltam egész Európában általános vélemény a magyarokról, hogy barátságosak, vendégszeretők.
• Te is ezt tapasztaltad vagy eltér a véleményed?
• Teljesen egyetértek ezzel a megállapítással, nagyon szívesen fogadtak bárhova mentem. Az is igaz, hogy Budapest egy gyönyörű város.
• Az érkezés után milyen volt az első pár heted? Volt honvágyad?
• Azt az időszakot ha tehetném kitörölném az emlékeimből. Amikor ideértem azt hittem, hogy nem tudok egy idegen helyen, idegen emberek között nyelvtudás nélkül boldogulni. Az első estéken nagyon sokat sírtam, de néhány nap után jobb lett. Többször volt honvágyam, de csak az első éjszakákon fordult meg a fejemben, hogy hazamennék.
• Később hogyan változott a helyzeted?
• Elkezdődött az iskola, így nem volt időm azzal foglalkozni, hogy ismeretlen helyen vagyok. Barátkoztam az új osztálytársaimmal, akik nagyon szívesen fogadtak, könnyen be tudtam illeszkedni. Sok barátra tettem szert, akikkel megmaradt a jó kapcsolat. A családom is nagyon sokat segített. Bárhova mentek, mindig mentem velük, igazi családtagnak érezhettem magam nagyon rövid idő alatt.
• Rátértünk a családra. Velük volt konfliktusod vagy problémád az év folyamán?
• Nem. Egyszer sem vesztem össze velük, mindig is jól kijöttünk. Sem az öcsémmel, sem a nővéremmel nem volt nézeteltérésünk.
• Milyen nehézségek akadályoztak téged a honvágyon kívül?
• Nem értettem mit beszélnek körülöttem. Nagyon oda kellett figyelnem az emberekre, hogy mit mondanak. Szerencsésnek érzem magam, mert más probléma nem került elém.
• Hogyan sikerült megoldanod ezeket?
• A barátaim, és a családom segített. Segítettek erőt adni a kitartáshoz, de megtanulni nekem kellett a nyelvet, így sokban köszönhetem magamnak is.
• Mit tanácsolsz azok számára, akik hozzád hasonlóan egy évre egy idegen országba mennek?
• Nagyon fontos, hogy nyitott legyen a diák. Kommunikáció nélkül tönkre teszi magának az évet. Nagy hangsúlyt kell fektetni a nyelvtanulásra, mert a közös nyelv feltétele a beszélgetésnek. Nem lehet jó a diák éve, ha nincs jó kapcsolata a családjával. Jelen esetben egy évről van szó, de minden helyzetben kell tudnia alkalmazkodnia a diáknak. Azért megy külföldre, hogy egy új kultúrát tanuljon, és ehhez az kell, hogy alkalmazkodjon a család szokásaihoz.
• Ha hazamész mit fogsz mesélni Magyarországról?
• Már így is nagyon sokat tudnak a környezetemben élők az országról, mert mindig sokat mesélek. Azt tudják, hogy gyönyörű az ország, vannak nagyon szép városok és a vidék is egyedülálló. Az emberek vendégszeretetét sokan tapasztalták már a városomban, mert népszerű nyaralóhely Budapest. Remélem ha hazamegyek, sok diákot ösztönözhetek arra, hogy Magyarországot válassza, mert tapasztalatból tudom, hogy jól járna vele.
• Az utolsó kérdésem Ili az lenne, hogy mit tanultál nálunk, milyen tanulságot vontál le magadnak az elmúlt időszakból?
• Ez egy nagyon találó kérdés. Sok mindent tanultam, talán mert több mint 1000 km-re voltam a szüleimtől. Megtanultam egyedül megoldani a problémáimat. Büszke vagyok magamra, mert tökéletesen boldogultam 11 hónapig egyedül, a családom segítsége nélkül. Hasznos volt az itt töltött idő azért is, mert megtanultam egy idegen nyelvet, amit nem sokan beszélnek Olaszországban, és előnyömre válhat a későbbiekben. Azt hiszem nagyjából ennyi, ami most hirtelen eszembe jutott.
• Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.
• Örülök, hogy válaszolhattam, remélem hasznára válik majd a kiutazó diákoknak.

2007-05-19 Földi Boglárka